A tükör látványa senkit sem lep meg, manapság gyakorlatilag mindenhol megtalálhatóak, és régóta mindennapjaink elválaszthatatlan részévé váltak. Azonban sokkal régebbiek, mint azt gondolnánk. Már a pattintott kő korszakában, amikor fajunk fejlődésének első szakasza zajlott, az emberek primitív tükröket készítettek csiszolt kövekből. Ahogyan sejthető, ezek nem adták vissza hűen a valóságot, ezért folyamatosan tovább fejlesztették őket, és ez a fejlődés hosszú éveket vett igénybe. Az ókorban kezdtek el használni csiszolt fémeket, például bronzot, ólmot vagy ezüstöt, és ezek használata egészen a középkorig fennmaradt, de még mindig nem hozták a kívánt hatást. A XIII. század környékén kezdtek elterjedni az üvegtükrök, amelyek ugyan már az i. e. I. században megjelentek Rómában, de akkoriban nem kaptak akkora figyelmet, és sok évre feledésbe merültek.
A tükrök történetében különösen jelentős volt az a pillanat, amikor az üvegtükrökhöz higanyötvözetet adtak, ami lehetővé tette még átlátszóbb üveg előállítását. Ez az ötlet Velencéből származik, és az üveg egyik oldalán mindent visszatükrözött, ami előtte volt, míg a másik oldalon úgy viselkedett, mint egy ablak. Így születtek meg a ma is jól ismert velencei tükrök, amelyek elbűvölték a tömegeket a XIV. Lajos korabeli francia udvarban, aminek köszönhetően a XVII. században Franciaország beleszeretett a tükrökbe és átvette a vezető tükörgyártói címet. Akkoriban ezek nagyon drága kiegészítők voltak, és nem mindenki engedhette meg magának őket. Csak az idő múlásával, amikor elkezdtek tömegesen és széles körben gyártani őket, lett az áruk megfizethetőbb, és a tükrök minden otthonban és lakásban megjelentek.